Vécsi Nagy Zoltán Égi és földi közvetítők /részlet/

Bencsik János nem radikálisan új formák, kifejezésmódok után kutat, hanem egyfajta egyénre szabottan hiteles képzőművészeti nyelv-használatot és azzal együtt minden szakmai kritériumnak megfelelő, tehát egy egyetemesen érvényes minőséget képvisel következetesen. Ami persze szorosan összefügg azzal az igényével is, hogy belső szellemi, lelki és ezzel párosuló erkölcsi vívódásokból, kételyekből győztesen kikerült megbizonyosodásait, bizodalmának egyre tisztábban megtestesülő üzenetét, egyenes ívű pályájának mai kiteljesedő szakaszában, európai színvonalon, de ugyanakkor egyedi élményt nyújtó érzékiségben is megfogalmazza.

Festményei és grafikái az antropomorf nyomokat őrző és lírai absztrakt expresszionizmus irányába hajló képi elvonatkoztatás egy olyan szintjén állapodtak meg, melyen a képi élményforrás még szavakra lefordíthatóan is azonosítható, de az ehhez párosuló gondolati, érzelmi energia már a műfaj sajátos nyelvén szólal meg.

Az alapmotívum általában egy az európai kultúrkörben jól ismert esetenként mitológiai, gyakrabban bibliai vagy művészettörténeti toposz, melynek egyedi értelmezése a festményen Bencsik sajátos interpretációjában „hangzik fel”. Mint a zenében; a motívum még közvetlenül köthető a fogalmihoz is kapcsolható vizuális élményeinkhez és ismereteinkhez, de a részletesebb kifejtés egyediségét már fantáziánkkal és érzékeinkkel, a kép által feltámasztott elemi ösztöneinkkel követhetjük.

Bencsik János képein szinte kötelezően jelen lévő emberi vagy emberi alakot öltött figurák hordozzák mindazt a terhet és áldást, amelyet a címben általa megjelölt, bő gondolatiságot reprezentáló motívum megidéz.

Mindahányan: a szentek, az angyalok, a boszorkányok, a bálvány, a kentaur, a mágus, a váratlan látogató... közvetítők ők, földi világunk és egy másik világ, jellemzően az égi, transzcendens szféra között. Más hétköznapibb közvetítőket is találunk köztük, olyanokat, mint a maszkos alakoskodók, marionettek, vagy a bűvészinas, a bohóc stb. Ezek éppen az előbbieknek, az isteni közvetítőknek - ember teremtette - karikatúrái.

Egy olyan földrajzi övezetben, ahol a mindvégig a történelemben és ma is, politikai és vallási hadállások állnak egymással szemben, a Bencsik Jánoséhoz hasonló életművek az európai egység kulturális védővárának számítanak. Ami nem jelenti azt, hogy Bencsik megtagadná nemzeti meghatározottságát, magyarságát, ellenkezőleg, annak legsajátosabb kulturális hagyományát képviseli, egy keleties vonásokat is őrző, kereken ezer éve kereszténységének felvételével a nyugat szellemének tiszteletét valló nép, közvetítői küldetéstudattal teljes szerepét.

Vécsi Nagy Zoltán - 2000. május