...és egyszerre ott van előttünk Bizánc és Róma és Velence széttördelve és újra összerakva; ott a történelem mítoszainak kavargása, egy hatalmas szédítő karneváli forgatag - de mi csak egy összevissza törött, szilánkokra esni készülő ablakon keresztül látjuk az egészet, és ahogy közelebb lépünk, észrevesszük, hogy a szilánkokat már csak az üvegre ragasztott málladozó szigetelőszalag csíkok tartják egyben, és akkor csak állunk, a tüdőnk tele levegővel, de nem merjük kifújni, nem merünk mi még sóhajtani se, mert félünk, hogy akár attól is széteshetne a látvány...

Dragomán György